Ma reggel, elérkezetnek láttam az időt, hogy írjak valamit. Kiválasztottam három olyan fotót, ami érzéseket váltott ki belőlem. Az elsőt még tegnap találtam, rögtön tudtam, hogy írni fogok róla, és ahogy a kedevencelési mutatója ál nem csak nekem tetszik.
Gomba68 tűzte fel ezt a kedves hangulatú fotót, melynek címe: Alkony áradáskor . Ahogy a képet néztem olyan romantikus, meleg nyári estés hangulatom lett, hogy csak nagyon sokára esett le a tantusz, hogy bakker itt kertek, házak álnak víz alatt.
Komolyan mondom miután ezt a "felfedezést" tettem már kicsit szégyenlettem magam és már nem is volt olyan romantikus és meleg a kép. Tulajdonképpen hihetetlen, hogy rövid időn belül két teljesen különböző érzelem váltódott ki ugyan attól a képtől. Éppen ezért gratulálok Robi!
Nos, jöjjön a második kép, ami érzelmeket ébresztett. Tegnap csak úgy böngészgettem minden céltudat nélkül, (Tényleg ti, hogy keresgéltek az indafotón? Velem sokszor előfordult, hogy csak azokat nézem meg akik a kedvenc fotósaim, illetve a fotófalon jelentettnek meg képet. Nagy hiba! ) és rátaláltam Martelyman eme fotójára.
Ismét jöttek a nyáron szerzett horgász élmények, eszembe jutott milyen érzés egy ilyen gyönyörű képet megcsinálni. Amikor szép helyen járok és sok olyan fotó van a gépemen amit a pici LCD kijelzőn nézve szépnek, jól sikerültnek találok, nagyon tudom várni az időt, hogy végre letöltsem a gépemre és gyerünk indafotóra fel! No de nézzétek inkább mennyire békés, háborítatlan ez a hely, a színek már bizonyítják, hogy sajnos nem csak a nyárnak, de lassan a színpompás ősznek is vége, és igen az érzelem végén a pont, a gondolat, hogy nemsokára szürke, fekete, sötét és színtelen lesz a természet.
A végére hagytam kedves barátunk vlm egyik fotóját a rengetegből. Ez a fotó A hetedik a menyország (by Manóvezér) bevallom hiába néztem nem váltott ki semmi érzelmet belőlem, viszont elhittem, hogy igen a kép valódi (mennyire naiv vagyok) Valódi, mert Tibor saját kezűleg készítette, méghozzá egy másik fotó segítségével. Na, innen már kezdett nagyon érdekelni a fotó.
Elkezdtem olvasni a hozzászólásokat, és mint az oly sokszor előfordult jókat nevettem, mert vlm barátunk (bár Ő azt állítja nincs írói vénája) olyan humoros kommenteket hozott ki a társaságból, hogy csuda. Mindezek után rájöttem, hogy nem csak a fotó kelt érzelmeket, hanem mi is generálhatunk másoknak érzelmet a fotóhoz, kommentjeinkkel. Tibor barátunk Nem csak remek fotós, de jól játszik a szavakkal.
Végezetül, hogy lezárjam, mai bejegyzésemet kérlek, titeket írjátok le ti is gondolataitokat, saját, vagy mások fotójáról. Fotóz, sztorizz, kommentálj!