Fotózni nem mindig veszélytelen
Még valamikor, december elején, az első havazások idején történt amit
megosztok Veletek. A dolog aktuális, a helyszín Bécs, Ausztria.
Kissé fáradtan, a munkából hazafelé tartva megálltam a céges autómmal
egy park közelében. A hó csendesen szállingózott egész nap, gondoltam
meglepem magam egy fényképezőgépes frissítő sétával. A parkban
már szépen sorakoztak a behavazott fenyők, hósapkás bokrok, fehérlő
padok. Hogy gyerekek is rohangáltak a közelemben azt onnan tudtam,
hogy pár hógolyó is elsüvített a fülem és a kamerám mellett –, de
szerencsére nem volt csúcsformában a célzó berendezésük.
Pár perc elteltével hozzám lépett két amazon természetű anyuka, és
minden udvariaskodást nélkülözve nekem szegezték a kérdést:
- milyen alapon fényképezem a gyerekeket ???
Mindenkinek lehet rossz napja – gondoltam -, udvariatlanra udvariasan
válaszoltam. Közöltem amatőrfotós vagyok, és nem gyerekeket
fényképezek, lehet kezdeni megnyugodni…
Nem lehettem rájuk nagy hatással, mert egyikük telefont vett elő és
felhívott valakit. Na jó, akkor eddig tartott a frissítő séta, amúgy is utálom
a konfliktusokat…, elpakoltam a gépet és távoztam az autóval.
Már el is felejtettem az egészet, mikor a napokban, a munkahelyemen
telefonon keresett a rendőrség... A rendszámom alapján érdeklődtek,
hogy ki vagyok, mit kerestem ott, és mit fotóztam. A cégnél nem volt
nagy élmény a rendőrségi népszerűségem, bár mindenki tudja, hogy
ősidők óta fotózok – ez mégis magánügy.
Telefonon nem tudtam teljesen tisztázni magam, a nyomozó
személyesen is találkozni akar velem…
…és jelenleg itt a történet vége, jövő héten légyott a rendőrségen…
Én meg elgondolkoztam…
Miközben élvezem és díjazom is Bécs kimagasló közbiztonságát, és
tátott szájjal szemlélem egy ártatlan fotózás ürügyén ezt a hihetetlenül
alapos vizsgálatot… óhatatlanul felmerül bennem az 1 eurós kérdés…,
ez véletlenül már nem a ló túlsó oldala ?
Egy bejelentés alapján én lennék a pedofil perverz? Nagy lódenkabátban
fél kézzel magamat simogatva fotózgatok amíg jólesik… avagy a
médiafertőzött, mérges arcú osztrák anyukák is szimplán buták,
és az elburjánzott fantáziájuk intenzíven megtámadta a józan
ítélőképességüket?
Azután tovább gondolkoztam…
Miért van betáplálva az emberek többségébe, hogy egy objektív láttán te
valamilyen rosszra készülsz ellenük? Miért tekintenek úgy rád, mintha
csőre töltött fegyvert fognál rájuk? Talán az elme önvédelme, mert
igazából ők a sunyi emberek, és reakciójuk a fényképezőgépre zsigeri
alapon működik?
Egyáltalán!
Közterületen... mit fotózhatsz, kit fotózhatsz? Feltöltheted az internetre?
Fényképezhetsz rendőrt…, vagy csak rendőrautót?
Villamost igen, és villamosvezetőt nem? És a lesi fotósok…, a nudista
szabadstrandon szabad-e?
Ömlenek a kérdések…,
…ami eligazít, azt hiszem az egészséges jogérzék és helyzetértékelés,
nem utolsó sorban a tapintat.., persze leginkább akkor, ha ez kölcsönös.
A tág határok miatt nehéz a jogi szabályozás, azt sem tudom van-e. A
fénykép leggyakrabban személyiségi jogokat sérthet. Mindig ügyeltem,
hogy ne lépjek más magánszférájába..., ha mégis, engedélyt kértem.
Egy távoli utcaképen szereplő személyek megörökítése biztosan nem
jogsértő, de valakinek az arcába tolni a kamerát, biztosan az. A vitatható
esetek e két véglet között vannak, és csak az egymással konkuráló
alapjogok, illetve az ilyen ütközések józan megítélése adhat tanácsot…
a fejleményekről később beszámolok…
(vagy megírom, hol lehet látogatni J )
dino*
A maffiaautón a teljes rendszámot kénytelen voltam eltávolítani http://indafoto.hu/dino/cobra
Ezen a belvárosi fotón is elmostam a rendszámokat..., szerintem így korrekt!
A focidrukker lányokat természetesen szóbeli és örömteli hozzájárulásukkal fotóztam, ez a pózokból is jól látható.
