Pingu rémálma, avagy minden jó, ha jó a vége

Szóval a lényeg, hogy mi Indások (már így a szűk B-közép akik így vagyunk néhányan) elmentünk kirándulni. Méghozzá külföldre. A történet homályosan valahol ott kezdődik, hogy Horvátországban ülünk egy nagy motorcsónakban, ami a part mentén száguld velünk és gyönyörű naplemente van, meg hihetetlen fények, meg pára, meg minden ami kell. Én viszont bánatosan ülök a csónakban, mert a gépem nem akar működni.  Próbálom lenyomni az exponáló gombot, de az csak nagyon nehezen nyomódik le, és a tükör ismerős és megnyugtató hangját nem is hallom. Érzem, hogy olyan szintű giccses fotókról maradok le, amitől vérzik a szívem. Megnézem gyorsan mit sikerült azért fotóznom: hát nem éppen akkor ment el mellettünk egy másik hajó? Ez van a képen. Legalábbis azt hiszem ez van, mert egy homályos semmi az egész. Nagy az én bánatom.

Közben továbbindulásig kikötünk egy amolyan romantikus horvát kikötőben, ami most rejtélyes okok miatt úgy néz ki, mint egy erősebb MÁV vasúti megálló nyitott váróterme azzal a különbséggel, hogy a vágányok helyén a tenger van. Körülöttünk mindenütt emberek és árusok. Mindenféle hulladék élelmiszert árulnak. Van egy újságos is hol egy horvát gyerek már egy stóc képregényt felhalmozott, de mégsem tudja, melyiket vegye meg.

Közben elkezdem visszanézni a képeket, hátha van köztük azért valami jó is. Az időben visszahaladva egyszer csak azt veszem észre, hogy úszómedencés képek vannak a gépen… gyanúsan túl közeliek… „Óóóó…” mondom „…ez nem lehet, hiszen én nem is voltam strandon!”.  Ekkor azonban rájövök, hogy ez valami titkos üzenet a gépem részéről, amit így próbált meg velem közölni: Te vagy a megoldás. Mármint Te vlm.

Körülnéztem és éppen akkor ültél le mellém a fotós batyuddal és a „Gandalfos” állvánnyal (egy megjegyzés most tőlem: ugye azt tanultuk, hogy áll szó két „ll”’, mert két lábon állunk. De mi a helyzet az egylábú állvánnyal… na, mindegy.)

Odafordultam hozzád és elsírtam nagy bánatomat, majd megígérted, hogy megnézed a gépemet. Neked sem akart működni. Közben szóltak, hogy megjött a hidroplánunk, ideje beszállni. A repülőn aggódva állok melletted (neeem, még véletlenül sem ültem le egy repülőn… ugyan miért tettem volna?).

Mint kiderült van egy idegenvezetőnk is, kérdezi, hogy tudjuk-e milyen gépen vagyunk. Találgatunk, hogy talán ez az öreg Rubik féle kisrepülő vagy ilyesmi. Ő felháborodottan közli velünk, hogy ez egy vadonatúj magyar kisrepülő prototípusa, vagyis az új F-16-os. Ahhha…. odakint a táj olyan mocsaras afrikai.. jó volna fotózni, de hát mivel?

És akkor jött a varázslat: vlm rárakta a gépe markolatát az enyémre és villámgyorsan elkezdte kalibrálni a gépemet. Szimultán tekergette a gombokat, a kis képernyőn pedig mindenféle kalibrációs képek jelentek meg… volt valami kis videó is, ahol egy gömb szaladgált fel s alá.

Ekkor majdnem elsodort egy csomó ember, mondván ők leszállnának, mert mindjárt itt van Los Angeles (időközben a kisrepülő átalakult busszá), én meg besodródtam vlm mögé, valakinek az ülésre rakott  zöldpaprikáját lelökve. Hátranéztem és egy idős házaspár ült ott szendvicseket majszolva és nagyon csúnyán néztek rám. Ez tipikusan az az idős házaspár, akik minden társas úton ott vannak, nincs nevük, de morogni azt tudnak. Szigorúan minden reggel fasírtot esznek a buszban.

Szóval ahogy besodródtam, kétségbeesve kikiabáltam a buszsofőrnek: tenne már rendet. A buszsofőr hátrafordult (Nahát!!! Ez az Angelo!!! )és rákiabált a tolongókra, hogy üljenek le, mert messze van még Los Angeles. Ahogy kinéztem az ablakon német feliratú táblákat láttam, gondoltam ez még csak alsó-Ausztria, tehát valóban messzi még a messzi. De nem  bántam, mert reménykedtem, hogy vlm meg tudja csinálni a gépemet. Ismét mellé álltam és néztem ahogy állítgatja a gépemet. Közben odajött dino is. Már ketten néztük a mutatványt és drukkoltunk.  S ekkor egyszer csak, láss csodát, a gépem úgy kezdett el működni mint a kezes bárány…  Megcsináltad vlm!  Annyira örültem, hogy nem kell szervizbe vinni, nem kell vagyonokat költeni rá ami amúgy sincs most… de a legfőbb, hogy az út további részén tudok fotózni! Köszönöm szépen! 

Azután felébredtem.